Cserszegi Mogyoró

Gergő 29 évesen már több élettörténetet tudhat maga mögött, mint a  legtöbb korabeli. Eredetileg asztalosnak tanult, nemzetközi versenyeken is kiváló eredményeket ért el, majd több évet dolgozott külföldön. Hazatérve saját műhelyt szeretett volna, ám végül a mezőgazdaság felé fordult, és egy cserszegtomaji mogyoróültetvényt vásárolt. Azóta fiatal gazdaként, családja támogatásával építi vállalkozását, ahol a fenntartható gazdálkodás és a kézműves feldolgozás áll a középpontban.
Az ültetvényben három fajta törökmogyoró terem: a római, amely pörkölés után aranyszínű, roppanós és tiszta ízű; a barcelona, amely nagyobb szemű és markánsabb, gyakran olajként kerül feldolgozásra; valamint a cosworth, amely elsősorban beporzóként szolgál, de héjasan forgalomba is kerül.

A mogyoróültetvény egész évben bőven ad feladatot. Télen a metszés és a nyesedék komposztálása, tavasszal a kíméletes növényvédelem és a gyomirtó nélküli talajművelés, nyáron a szüretre előkészített sima talajfelszín kialakítása, ősszel pedig a betakarítás. 
A termés feldolgozása hosszú folyamat: osztályozás, törés, pörkölés, hántolás, válogatás, majd csomagolás követi egymást, amelyekben a család szinte minden tagja részt vállal. Gergő nagymamája például a mogyoró törésében és válogatásában hatalmas segítség, édesanyja pedig ezeken a feladatokon túl az értékesítésben is segít.

Gergő olyan gazdálkodói szemlélettel dolgozik, amelyben elsődleges a fenntarthatóság és a természet tisztelete. A sorok gyommentesen tartását gyomirtók helyett mechanikus eszközökkel oldja meg, így óvja a talaj élővilágát. A növényvédelemben a megelőzésben hisz: inkább naponta járja végig az ültetvényt, figyeli a bokrok állapotát és idejében reagál, semmint erős vegyszerekkel avatkozik be. A szerves anyag utánpótlásáról komposzt és helyi istállótrágya visszaforgatásával gondoskodik, a nyesedéket pedig darálva újra a földbe juttatja. Használ korszerű eszközöket, amelyek megkönnyítik a munkát, de közben ragaszkodik ahhoz, hogy minden folyamat átlátható és emberléptékű maradjon.

Cserszegi mogyoróolaj
A törökmogyoró hidegen sajtolt olaja igazi különlegesség: kis mennyiségben készül, kizárólag válogatott, pörkölt mogyoróból. Az olaj aranyszínű, illata intenzív, íze pedig karakteres – néhány csepp is elég ahhoz, hogy különlegessé varázsoljon egy egyszerű ételt.
Felhasználása sokoldalú: saláták önteteként lágy, diós ízt ad, krémlevesek tetejére csorgatva elegáns kiegészítő, desszertekben pedig igazi titkos összetevő. Az olaj gazdag telítetlen zsírsavakban, természetes vitaminokban és ásványi anyagokban, így nemcsak finom, hanem értékes táplálék is.
A mogyoróolaj 100 ml-es és 50 ml-es kiszerelésben kapható.

Pörkölt törökmogyoró
A Cserszegtomajon termesztett, kézzel válogatott mogyorószemek gondos pörkölés után válnak igazán ellenállhatatlanná. A folyamat során a római és a barcelona fajták aranyszínűre pirulnak és roppanóssá válnak. Beleharapva egy falatnyi “nutella” íz köszön vissza.
A pörkölt törökmogyoró natúr és enyhén sós változatban is elérhető. Utóbbinál a csipetnyi só még inkább kiemeli a mogyoró természetes aromáját, karakteres ízét.
A termék teljesen adalékmentes, kis adagokban készül, hogy mindig friss és ropogós maradjon.

A törökmogyoró termékeket a Cserszegtomaji Finomságok standjánál találod.
●    Hévízi Termelői Piac
●    Liliomkert Piac

Képzeld el, hogy a Balaton helyén egykor egy hatalmas, ezer méternél is mélyebb tó hullámzott – négyszázszor nagyobb területen! A Pannon-tó története nemcsak lenyűgöző földtani múlt, hanem ma is formáló erejű örökség: ásványkincseink, termékeny talajaink, sőt egyes legendák is innen erednek. Fedezd fel, hogyan változtatta meg a Dunántúlt egy ősi tó, amely örökre nyomot hagyott!

A gigászi méretű – legnagyobb kiterjedése idején a Balatonnál több mint négyszázszor nagyobb területű –, egykori Pannon-tó vize évmilliókon (kb. 12 – 8,5 millió évvel ezelőtt) keresztül hullámzott térségünkben is.

A környező hegységek kiemelkedése következtében a víztömeg fokozatosan elzáródott a világtengerektől, vize fokozatosan kiédesedett, majd medencéje lassan feltöltődött üledékekkel.

Elzártságának köszönhetően élővilága egyedi volt, számos bennszülött (endemikus) fajjal.

A Pannon-tó tehát nem a semmiből született, nem egy szempillantás alatt jelent meg a Kárpát-medencében: évmilliók alatt, jóval nagyobb víztestekből záródott el, elsősorban a tektonika örökös, lassú táncának és a csapadékviszonyok változásának köszönhetően.

Születése „dátumának” azt tekinthetjük, amikor önálló, a világterektől szinte teljesen elzárt víztestként jelent meg a földtörténet színpadán.

Mélysége bizonyos helyeken meghaladta az ezer métert, másutt természetesen sekélyebb részek helyezkedtek el: lagúnák, folyódelták és elszigetelt kis tavak változatos vízivilágot hozhattak létre. 

A tó magasabb vízállásainak idején a hegységperemeken sziklás partszakaszok alakultak ki, melyek nyomait sok helyen, például a Keszthelyi-hegységben és a Mecsekben is megtalálták.

Nagy kiterjedése és mélysége ellenére a főleg Alpi–Kárpáti hegységperemek felől beömlő folyók, iszonyatos mennyiségű hordalékot szállítva feltöltötték, és kb. 6,5 millió év alatt „lekísérték a színpadról”.

Ebből a hordalékból keletkeztek a ma ismert, javarészt homokból, agyagból és kőzetlisztből álló pannon képződmények – amelyek fontos ásványi nyersanyagokat (pl. kőolajat), illetve víztartó rétegeket is rejtenek – meghatározóak a Dunántúl felszínének jelentős részén, így a Zalai-dombság területén is.

A Dunántúlon számos helyen megtalálható pannon Somlói Formáció agyagmárgás, lemezesen rétegzett kőzetliszt és finom-aprószemű homok üledékein termékeny talaj képződött.

E pannon formáció rétegeiben akár a mondavilágból ismert ún. „tihanyi kecskekörmöt” is megtalálhatjuk, amely valójában egy kagylófaj (Congeria ungalacaprae) koptatott héjmaradványa.

Érdekesség, hogy a tófeltöltés dandárját elvégző nagyobb folyók irányultsága (ÉNy, É, ÉK felől folytak) miatt a Pannon-tó dél–délkelet felé töltődött fel: gyorsított filmfelvételként elképzelve, mintha kivonult volna mai Magyarország területéről. 

Emiatt kisebb tavak még nagyon sokáig léteztek a mai horvátországi Szlavónia és Észak-Szerbia területén, de ezek – merőben más méretük, jellegük és faunájuk lévén – nem tekinthetők az egykori Pannon-tó utódainak.