Keleti pályaudvar

A XIX. század utolsó harmadában a meglévő pesti fejpályaudvarok már nem tudták kiszolgálni az ugrásszerűen megnövekedett utas- és teherforgalmat. A Magyar Királyi Államvasutak (MÁV) ezért egy új, központi indóház felépítése mellett döntött.

• A tervezés és építkezés: Az építkezés 1881-ben kezdődött meg az akkori Kerepesi út végén. A terveket Rochlitz Gyula építész és Feketeházy János hídépítő mérnök készítették.

• A megnyitás: A pályaudvart 1884. augusztus 16-án adták át a forgalomnak, eredetileg Központi Indóház néven. Akkoriban Európa egyik legmodernebb vasúti termináljának számított, elektromos világítással és korszerű mechanikus váltóberendezésekkel.

• A névváltás: Mai nevét, a Keleti pályaudvart 1892-ben kapta, ami egyrészt földrajzi elhelyezkedésére, másrészt az innen induló erdélyi és balkáni vasútvonalakra utalt.

• Megújulás: Az épület a II. világháborúban komoly károkat szenvedett, de helyreállították. A legutóbbi évek nagyszabású rekonstrukciói során teljesen megújult az aluljárószint, modern utascentrumot alakítottak ki, és akadálymentesítették a vágányok megközelítését.

A Keleti pályaudvar építészete a historizmus, azon belül is az eklektika és a neoreneszánsz stílus legszebb hazai példája. Az épület fenséges megjelenésével szándékosan demonstrálta az állam és a vasúttársaság erejét.

A pályaudvar legimpozánsabb része a vágányokat lefedő hatalmas, vasszerkezetű csarnok, amelyet Feketeházy János tervezett.

• A szerkezet méretei: A csarnok hossza 144 méter, szélessége 42 méter, és 25,5 méter magasba ível. Építésekor ez volt az ország legnagyobb fesztávolságú csarnokszerkezete.

• Fény és tér: A hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően a csarnok természetes fényben úszik, ami a XIX. században a modernitás és a technikai diadal abszolút szimbóluma volt.

A Baross tér felé néző, negyvenhárom méter magas főhomlokzat egy diadalkapura emlékeztet, amely kapuként fogadja a városba érkezőket.

• Szobrászati díszítés: A homlokzat tetején, a hatalmas félköríves ablak felett a gőzenergia és a közlekedés allegorikus szoborcsoportja látható (Bezerédi Gyula alkotása). A bejárat melletti fülkékben a vasút és a gőzgép két világhírű úttörője, George Stephenson és James Watt egész alakos szobra kapott helyet.

A pályaudvar északi szárnyában található egykori indulási pénztárcsarnok ma a főváros egyik legszebb rejtett belső tere. A termet a korszak két legnevesebb magyar festője, Lotz Károly és Than Mór díszítette monumentális freskókkal, amelyek a közlekedés, a hírközlés és a művészetek allegóriáit ábrázolják.

A Keleti pályaudvar nemcsak egy építészeti műemlék, hanem a fenntartható és környezetbarát utazás (Slow Travel) központi pillére Magyarországon. A vasútvonalak villamosítása és a modern szerelvények révén a pályaudvar közvetlen, alacsony karbonlábnyomú összeköttetést biztosít Közép- és Nyugat-Európa nagyvárosaival (Bécs, München, Zürich, Prága, Berlin).

• Környezetbarát megközelítés: A pályaudvar Budapest belvárosából autó használata nélkül, percek alatt elérhető. Közvetlen átszállási pontot biztosít az M2-es és M4-es metróvonalakra, a 4-es és 6-os villamosvonalak elágazásaira, valamint számos trolibusz- és autóbuszjáratra.

• Látogatói információ: A pályaudvar épülete és az utascentrum teljesen akadálymentesített. A Lotz-terem és a főcsarnok szabadon, jegy megváltása nélkül is látogatható, így kiváló kiindulópontja egy fenntartható budapesti építészeti sétának.

A pályaudvar főbejárata előtt, a Baross tér központjában áll a névadó Baross Gábor (1848–1892) monumentális bronzszobra, amely elválaszthatatlan egységet alkot a vasúti palotával. Baross, akit kortársai kivételes munkabírása és kérlelhetetlen reformjai miatt „vasminiszterként” emlegettek, közmunka- és közlekedésügyi miniszterként modernizálta a teljes hazai infrastruktúrát: államosította a vasutakat, bevezette a zónatarifa-rendszert, kiépítette a fiumei kikötőt, és szabályoztatta a Vaskaput. Az egykori Központi Indóházat már a halála évében, 1892-ben róla nevezték el Keleti pályaudvarnak.

A Szécsi Antal szobrászművész és Mayer Ede építész által készített, eredetileg 1898-ban felavatott alkotás egy klasszikus, historizáló emlékmű. A hatalmas gránittalpazaton álló, egész alakos bronzszobor magabiztos, tekintélyt parancsoló testtartásban, korabeli miniszteri díszruhában ábrázolja a politikust, aki jobb kezében tartja híres vasútfejlesztési iratait. A talpazat mellékalakjai a vasúti munkásokat és a mérnöki zsenialitást szimbolizálják. Bár a tér metróépítései és rekonstrukciói során a szobrot többször áthelyezték, a legutóbbi térrendezés óta ismét méltó helyen, közvetlenül a főhomlokzat előterében fogadja a fenntartható vasúton érkező utazókat.

- Szerkesztőségi tartalom -