Magyardombegyház

Magyardombegyház egy csendes, de történelmileg gazdag település a Dél-Alföldön, melynek területe már a bronzkor óta lakott volt. A falu földje a Maros folyó hordalékából alakult ki, ami termékennyé tette a vidéket. 1814-ben Nyéky Ferenc földbirtokos telepített ide református dohánykertészeket, akik az alapját képezték a mai közösségnek. Az 1800-as évek második felében a település zsidó lakossága is gyarapodni kezdett, Schwartz Pál és Lőwy Ferenc családjai révén. Lőwy Ferenc nem csak földet vásárolt, de boltot és kocsmát is nyitott, ezzel is hozzájárulva a falu életéhez. A közösség tragédiája 1944-ben következett be, amikor a zsidó családokat deportálták, és csak kevesen tértek vissza. A háború után Magyardombegyházon a földművelés és az állattenyésztés volt a település fő profilja, a helyiek a Rákóczi TSZ megalakulásával közösen dolgoztak. A falu történelmének nyomai, mint a Cikó-halom, és az egykori zsidó közösség emlékei, ma is meghatározzák Magyardombegyház múltját és identitását.