Széchenyi utca

További információ

A Széchenyi utca, Miskolc fő ütőere, mindig is a város központja és legfontosabb útvonala volt. Itt laktak a legmódosabb polgárok, és ez volt az a hely, ahol az utazók áthaladtak a városba érkezve, és ahonnan elindultak a Győri vagy a Szentpéteri kapu felé. A főutca 1874-ben kapta Széchenyi István nevét, akinek munkássága nagy hatással volt Miskolcra, különösen a színház támogatása révén. A Széchenyi utcát korábban Piac utcának nevezték a jelentős kereskedelmi tevékenység miatt. Az utca közepén volt a Felső Piac, míg a keleti részen az Alsó Piac helyezkedett el. A város üzletemberei és iparosai építették itt legszebb házaikat, míves fogadókat és szállodákat, amelyek közül sok ma is áll, bár stílusuk vegyes: barokk, klasszicista, eklektikus és szecessziós épületek keverednek. A Széchenyi utca épületei közé tartozik például a Dőry-kúria, a Majzler-ház és a Borsodmegyei Takarékpénztár szecessziós épülete, amelyek a város történelmi múltját tükrözik. A Weidlich-palota szecessziós stílusa pedig már az art deco előfutárának tekinthető. A Széchenyi utca különlegessége, hogy hosszában a Szinva patakot követi, ezért az utca nem egyenes, hanem dél felé ível. A kelet-nyugati tengely részeként, amely Miskolctól Diósgyőrig tart, az utca a város egyik legforgalmasabb része volt, ahol a villamos és az autók is közlekedtek. Az 1980-as években a város vezetése úgy döntött, hogy sétálóutcává alakítja a főutcát, így 1984-től kizárólag gyalogosok és villamosok közlekedhetnek itt. A Széchenyi utca ma is a város kulturális és társadalmi életének központja. Minden hónap első vasárnapján régiségvásárt rendeznek itt, emlékeztetve a múlt kereskedelmi hagyományaira. A 910 méter hosszú utca Miskolc leghosszabb sétálóutcája, és fontos szerepet játszik a város történelmében és jelenében egyaránt.