A villa hatalma: Hogyan formálja az utazó a világ élelmezését? (2. Fenntartható Fejlődési Cél)

„A turisztikai szektor és a helyi mezőgazdaság közötti gyenge kapcsolat azt eredményezi, hogy az élelmiszer-szükséglet jelentős részét importból fedezik, ami marginalizálja a helyi kistermelőket.” (UN Tourism)

A modern turizmus egyik legnagyobb bűne az „étlap-homogenizálás”. A szállodák világszerte ugyanazt a marhahúst, avokádót és lazacot kínálják, kényszerítve a helyi gazdákat, hogy feladják őshonos, ellenálló növényeiket a globális igényekért. Ez a monokultúrás gazdálkodás kiszolgáltatottá teszi az adott ország élelmezésbiztonságát.

Mit tehetsz? Keresd az elfeledett, „csúnya” vagy ismeretlen helyi alapanyagokat (pl. köles, gumósok, vadnövények). Ha van kereslet az őshonos fajtákra, a gazdáknak megéri fenntartani a genetikai sokszínűséget, ami a klímaváltozás idején az éhínség elleni legfőbb védvonal.

Kevés szó esik róla, de az élelmiszer-termelés a globális édesvíz-felhasználás 70%-áért felel. Ha egy száraz éghajlatú országban (pl. Jordánia vagy Marokkó) vízigényes, importált élelmiszert vagy nagyüzemi marhahúst fogyasztunk, akkor valójában a helyiek szűkös vízkészletét „exportáljuk” a saját tányérunkra.

Mit tehetsz? Alkalmazkodj a helyi ökológiához! Válassz olyan ételeket, amelyek a helyi csapadékviszonyok mellett is megteremnek. Ezzel közvetve biztosítod, hogy a helyi közösségnek maradjon vize az alapvető élelmiszernövények termesztésére.

„Az élelmiszer-hulladék kezelése a vendéglátóiparban nem csupán technikai, hanem politikai kérdés: a felesleg átirányítása a rászorulókhoz alapvető eszköze az éhezés elleni küzdelemnek.”  - jelezték a szakmai tanulmányok már a 2010-es évek közepén. 

A svédasztal nemcsak esztétikai kérdés, hanem etikai is. A fejlődő országokban a turizmus miatt megugró élelmiszerárak és a keletkező hulladék kettős nyomás alá helyezi a lakosságot. A tudatos utazó ma már keresi azokat a szálláshelyeket, amelyek mesterséges intelligenciával (pl. Winnow-rendszer) figyelik a konyhai veszteséget.

Mit tehetsz? Ne csak a tányérodra figyelj! Kérdezz rá a szálláshelynél: mi történik a megmaradt étellel? A valóban fenntartható helyek nem a kukába ürítenek, hanem helyi szociális hálózatokon keresztül (food bank) juttatják el az energiát oda, ahol arra szükség van.

Az agroturizmus nem csupán kikapcsolódás; ez egy olyan gazdasági eszköz, amely lehetővé teszi a kistermelők számára, hogy diverzifikálják bevételeiket és ellenálljanak a felvásárlási kényszernek.

„Az agroturizmus kulcsfontosságú szerepet játszik a kistermelői gazdaságok életképességének megőrzésében, mivel a kiegészítő jövedelem révén csökkenti a gazdák kiszolgáltatottságát a piaci áringadozásokkal szemben, és ösztönzi a helyi, hagyományos élelmiszerrendszerek fenntartását.” (FAO)

Mit tehetsz te? Fizess be egy autentikus farm-látogatásra vagy helyi főzőtanfolyamra! Ahelyett, hogy egy nagy utazási iroda steril programját választanád, keresd a közvetlen kapcsolatot a termelőkkel. Ez a bevétel segít a gazdának, hogy ne kelljen eladnia a földjét nagyipari beruházóknak, és továbbra is élelmiszert termelhessen a régiójának.