Kishartyán

A település főként a határában lévő kőlyukról híres. A barlang egy alsó miocén (egri-eggenburgi) homokkőben (Pétervásárai Homokkő Formáció) létrejött, ahol tektonikus repedés, réteghatár és rétegződés mentén fagyási aprózódás, omlás, mállás, aprózódás (esetleg defláció) és emberi beavatkozások eredményeként alakult ki. Jelenlegi formájában inkább mesterséges üregnek tűnik, mint természetes képződménynek. A barlang vízszintes, egy szintes, és jellemzően négyzet alakú szelvénytípussal rendelkezik. Három-négy kisebb-nagyobb, egymáshoz kapcsolódó, négyzetes alakú szobából áll, amelyeket egyértelműen ember formált. Az eredeti természetes üregek a bejáratnál és az ablakoknál figyelhetők meg, ahol azok lekerekített, ovális formái a keletkezésüket sugallják. A helyiek szerint a szomszédos Karancsságon élő, nagyon gazdag, de gyáva báró a szeretőjével hosszú ideig rejtőzködött itt, mert nem mert párbajozni egy másik báróval. Éjszakánként a jobbágyai hordtak nekik ételt. E rejtekhelyről, amely jól védett és titkos volt, csak akkor mert előjönni, amikor ellenfele halálhírét hallotta. Ennek a történetnek a hitelessége kétséges, de biztos, hogy a völgy feletti meredek sziklafalban lévő eredetileg keskeny sziklaeresz jellegű üreget nem véletlenül tágították ki a régi korok emberei lakóbarlanggá ezen a kiválóan védhető és jól rejtett helyen. Lehetséges, hogy már az őskorban is lakott volt, de a középkorban biztosan. Az alatta lévő völgyben jó kút biztosított vizet az üregnek, amely kényelmesen tágított és lehet, hogy középkori remete tanyájaként is szolgált. A meredek sziklaoldalban, vár szerűen fekvő lakóbarlang a tatár- és török dúlások idején bizonyára menedéket nyújtott a falu népének. 1982 óta irodalmi említések szerint Kőlyuknak nevezik a barlangot, és több néven is szerepel az irodalomban: Kishartyáni Kőlyuk (Eszterhás 1988), Kő-völgyi-kőlyuk (Szathmári 1982), Kő-völgyi Kőlyuk (Eszterhás 1989), Kő-völgyi Remete-barlang (Eszterhás 1988), Kővölgyi Remete-barlang (Eszterhás 1989), Kő-völgyi-remetebarlang (Eszterhás 1989) és Remete-barlang (Szathmári 1982).