Országház

Az 1800-as évek végén, a kiegyezést követő gazdasági fellendülés idején született meg az igény egy állandó, méltóságteljes törvényhozási épületre. Az 1882-ben kiírt pályázatra tizenkilenc terv érkezett, de a győztes végül Steindl Imre lett. Az építész víziója egy olyan épület volt, amely ötvözi a középkori gótika fenségét a reneszánsz kupolák monumentalitásával és a barokk belső terek pompájával.

Az építkezés 1885-ben kezdődött és 17 évig tartott. Fontos történelmi tény, hogy az alkotók hitvallása szerint az épületnek a "magyar föld szülöttének" kellett lennie:

• Hazai alapanyagok: Szinte kizárólag magyar építőanyagokat használtak fel.

• Arany díszítés: A belső terek ragyogását összesen 40 kilogramm 22 karátos arany biztosítja.

• Magyar mesterek: A kor legkiválóbb hazai iparosai és művészei dolgoztak rajta, a Róth Miksa által készített üvegablakoktól kezdve a Zsolnay-kerámiákig.

Az Országház méretei lenyűgözőek: hossza 268 méter, legnagyobb szélessége 123 méter. Az épület szimmetrikus elrendezése a korábbi kétkamarás parlamenti rendszert tükrözi: az északi szárnyban a Felsőház, a déli szárnyban pedig az Alsóház (a mai Országgyűlés) ülésezett. A kettőt a központi Kupolacsarnok köti össze, ahol 2000 óta a Szent Korona és a koronázási jelvények találhatók, fegyveres őrség kíséretében.

A homlokzaton és a belső terekben elhelyezett szobrok a magyar történelem nagyjait, uralkodóit és hadvezéreit ábrázolják, mintegy folytonos párbeszédet tartva a jelennel. Még a 96 méteres kupolamagasság sem véletlen: a honfoglalás évére (896) és az ország fennállásának ezredik évfordulójára (1896) utal.

A Parlament mellett található Kossuth tér 2014-es rekonstrukciója során prioritást kapott a gyalogosforgalom és a zöldfelületek növelése, kiszorítva a gépjárműforgalmat a közvetlen környezetből. A fenntarthatóság jegyében az Országház történetét bemutató látogatóközpont a föld alatt kapott helyet, így nem bontja meg a történelmi látképet, ugyanakkor modern, energiahatékony hűtési és fűtési rendszerekkel működik. Az épület állagmegóvása érdekében szigorú látogatói kvótákat tartanak fenn, az online jegyrendszer pedig minimalizálja a papírhasználatot és a sorban állást, ezzel is csökkentve a turizmus okozta helyi zaj- és környezetterhelést. Az Országház így nemcsak a múlt öröksége, hanem egy felelősen kezelt, a jövő számára megőrzött kulturális kincs is.

- szerkesztőségi tartalom -