Kozárd

Íme az átfogalmazott szöveg: Kozárd neve arra utal, hogy a honfoglalás idején érkező kazár néptöredékek ezen a területen telepedtek meg. A középkorban Kozárd határában két település létezett: Kozárvölgy és Varaskalapács. Utóbbi valószínűleg egy erődített hely lehetett, nevének eredete a „Váraskalapács” szóból vezethető le. 1413-ban Zsigmond király mindkét települést a Derencsényi családnak adományozta. Kozárdot a török kincstári nyilvántartások először 1633-ban említik, ekkor három adófizető háztartás élt a faluban. 1770-ben a település birtokosai Esterházy Miklós herceg és a Marsovszky család voltak. A 18. század folyamán a kihalt, elnéptelenedett faluba magyar és szlovák telepesek érkeztek. Ezt a helyi földrajzi nevek (Travnyik, Pohánka, Dubina), valamint a gyakori családnevek (Figura, Kollár, Kovács, Bagyinszki, Takács, Csalovszki, Oravecz, Malik, később Kodák) is alátámasztják. A 18. századtól a 20. század közepéig a birtokviszonyok folyamatosan változtak, többek között az Eszterházy, Marsovszky, Kálnói Entre Antal, Plachy Gyula és Hatvany–Deutsch családok birtokolták a falut. 1865-ben a település kétharmada tűzvészben pusztult el, majd 1873-ban kolera, hasmenés és kiszáradás tizedelte meg a lakosságot, amely súlyos csapást jelentett Kozárd számára. A falu lakói hagyományosan mezőgazdaságból éltek, a Kozárd–Ecseg térségében termelt bor pedig egykor országos hírnévnek örvendett. Az 1880-as és 1890-es években azonban a filoxérajárvány (az Amerikából behurcolt gyökértetű, amely ellen az európai szőlőfajták védtelenek voltak) hatalmas pusztítást okozott. Kozárd szőlőültetvényei sem menekültek meg, a szőlőművelést teljesen újra kellett kezdeni. Ennek ellenére a borászat már soha nem nyerte vissza egykori jelentőségét. A hajdani borászat emlékét ma már csak a térség településeire jellemző, sziklába vájt borospincék őrzik.