Lehet-e még fenntarthatóságról beszélni az EmpCo után? Igen – pontosan és bizonyíthatóan

Pedig a vendégeknek továbbra is hasznos tudniuk, ha egy szálláshely csökkenti a vízfogyasztását, egy étterem helyi termelőkkel dolgozik, vagy egy attrakció segíti a látogatókat abban, hogy autó nélkül érkezzenek. Az EmpCo irányelv nem ezeknek a tényeknek a bemutatását tiltja. A félrevezető, túl általános és megfelelő alap nélküli állításokkal szemben állít fel szigorúbb szabályokat. Az új rendelkezéseket 2026. szeptember 27-től kell alkalmazni.

Vegyünk egy panziót, amely víztakarékos zuhanyfejeket szerelt fel. Ezt érdemes elmondania a vendégeinek. A „zöld panzió vagyunk” kijelentés azonban a teljes működéséről sugall kedvező képet, miközben csak egyetlen intézkedést ismerünk.

Sokkal pontosabb ez: „A vendégszobák zuhanyzóiban víztakarékos zuhanyfejeket használunk.” Ha a panzió a fogyasztást is méri, a változásról adatot közölhet, megjelölve az időszakot és az összehasonlítás alapját. A lényeg, hogy az állítás ne legyen tágabb annál, amit bizonyítani tud.

Ugyanez igaz a helyi beszerzésre. Ha egy étterem néhány fogásához helyi sajtot és zöldséget vesz, bátran mutassa be a termelőket és az érintett ételeket. A „kizárólag helyi alapanyagokból főzünk” állítás már mást jelent, és csak akkor használható, ha valóban megfelel a teljes kínálatnak.

Az EmpCo a jövőre vonatkozó környezeti ígéretekre is figyel. A „hamarosan karbonsemlegesek leszünk” típusú mondat helyett a vállalkozásnak világos, mérhető, határidőhöz kötött tervre és az irányelvben előírt ellenőrzésre van szüksége. Érdemes ezért a már megtett lépésekről és a ténylegesen követhető eredményekről beszélni.

A pontos kommunikáció azzal kezdődik, hogy a szolgáltató áttekinti a saját működését. Az I-DEST önértékelő kérdéssorai ehhez adnak szerkezetet. A GSTC kritériumaiból kiindulva többek között a környezeti gyakorlatokat, a helyi közösségek támogatását, a kulturális értékek védelmét és a felelős működést vizsgálják. A kérdések a szereplő típusához igazodnak: egy desztinációtól mást lehet és kell kérdezni, mint egy családi szálláshelytől.

Ez a gyakorlatban három lépésben segíthet egy szolgáltatónak:

• Összegyűjti, amit már megtesz. A mindennapi működésben könnyű természetesnek venni például a helyi beszállítókkal való együttműködést vagy az energiafogyasztás mérését. Az önértékelés segít ezeket tudatosan számba venni.

• Elválasztja a tényt a szándéktól. Más azt mondani, hogy „bevezettük a szelektív hulladékgyűjtést”, és más azt, hogy „a jövőben hulladékmentesen működünk”. Az előbbi egy jelenlegi gyakorlat, amely ellenőrizhető; az utóbbi egy jóval szélesebb ígéret.

• Megmutatja, milyen bizonyíték hiányzik. Egy intézkedésről lehet számla, fogyasztási adat, beszerzési nyilvántartás, szabályzat vagy helyszíni dokumentáció. Ha az állítás fontos a kommunikációban, érdemes azt is végiggondolni, mivel támasztható alá.

Az I-DEST nyilvános bemutatásában különbséget teszünk a szolgáltató által megadott információ, a szerkesztőség által ellenőrzött gyakorlat és a független harmadik fél által kiadott tanúsítvány között. A saját szerkesztőségi ellenőrzésünk nem független audit és nem hivatalos tanúsítás. Ez a különbségtétel a vendégnek is segít megérteni, milyen információ alapján dönt.

Az I-DEST önértékelése segíti a felkészülést, a fejlesztést és a konkrét gyakorlatok bemutatását. Önmagában nem jogosít fel egy szolgáltatót arra, hogy független fenntarthatósági tanúsítvánnyal rendelkező vállalkozásként mutatkozzon be.

Ez azért lényeges, mert az EmpCo a fenntarthatósági címkékre külön szabályt ír elő. Egy ilyen nyilvános jelölésnek főszabály szerint megfelelő, független harmadik fél általi ellenőrzésen alapuló tanúsítási rendszerhez kell kapcsolódnia, vagy hatóság által létrehozott címkének kell lennie. Az, hogy egy értékelés GSTC szempontokhoz igazodik, nem ugyanaz, mint a független GSTC tanúsítás.

A szolgáltatóknak tehát nem elhallgatniuk kell a munkájukat, hanem pontosan bemutatniuk. Nem szükséges azt állítani, hogy egy vállalkozás „teljesen fenntartható”. Sokkal többet ér néhány világos mondat arról, hogy mit változtatott meg, mit mér, mi az, amit már igazolni tud, és min dolgozik még.

Ebben szeretnénk támogatni az I-DEST-hez csatlakozó turisztikai szereplőket: hogy a fenntarthatóság ne bizonytalan reklámkifejezés, hanem érthető, ellenőrizhető és továbbfejleszthető gyakorlat legyen.